Mártha "B-'hpy™" Attila

Szívem most ketté nyílt mint egy olló
Úgy mint a Német Birodalom címerén a két fejü holló
Próbálom össze csukni de ez nem megy
Valaki jöhetne segíteni nekem bezárni ezt

Lassan a fegyvert a tarkómhoz emelem
Mert meg őrülök hogy ha ezt így tovább terelem
Járom az utam ha itt vagy melletem érzem hogy lélegzek
De mikor felkelek és nem vagy velem akkor nem létezem

Ebben a hónapban csak úgy vagyok vele hogy csak bolyongok
Bizonytalan vagyok a napokban mert csak állok a  romokon
Nem sokára a láng ami bennem ég csak lassan kialszik már végleg
De lehet csak depizek itt ebben a rohadt szobában éjjel