Járom az utat nap mint nap amit már unok
Minden nap járnak a rohadt sárga buszok
Elvesztem lassan a fejem ebben a sötétben
Mindenki csak néz fel hogy hogy állok fölétek
Valahogy túl kell lépni ezen a szarságon
Telnek a napok és röhögök a sok marhákon
Mert védeni próbálják magukat a keresztel
Legszivesseben halálukig lőném őket fegyverrel
