Az eltelt párnapban csak egy monoton hajtást verek
Minden napom egy elkorhadt és szétkopott keret
Nem tudok már mit tenni csak szenvedem itt a sorokat
Elkellene felejteni amit ebben a pár napban történt
De ha még menne se akarnám ezt tönkretenni
Így hát inkább összezuhanva törtetek
Hátha valami változik ebben az elsüllyedt testben
A szívem alig ver a gyomrom a torkomban
Azt várom hogy mikor kap el tetves szívroham
Hogy nyugodtan legyek egyedül egy koporsóban
A dicső Attila név pedig a porba hull
Úgy hull mint egy össze tört szív az örök sötétségben
