Telnek a napok de én még mindig csak Ő rá gondolok
Az érzés nem mullik ezért a kést nyomom már a torkomhoz
Ha nem vagy velem megfulladok és szívem lassan leáll
Hangodat ha nem hallhatom akkor az agyhalál beáll
Néha érzem illatod magamon és ilyenkor boldog vagyok
De miután elillan már azt hiszem hogy a sötétségbe tartok
Mostmár minden napom csak egy monoton menet
Ebbe már lassan bele őrülök így magamat a halálba vetem
B-'hpy - Az én történetem
2010.11.28. 21:33 | B-'hpy™ | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bhpy13.blog.hu/api/trackback/id/tr702479810
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
